A 8. és 9. században misszionáriusok keresik fel a kazárokat és térítenek közöttük. A Bizáncban a képimádók és a képrombolók között dúló harcok is számos menekültet sodortak a Fekete-tenger északi partjára. Mint fentebb láttuk 695-ben II. Justinián császárt számûzték a Krím félszigetre. Õ elvette a kazár uralkodó húgát, akit Theodora névre kereszteltek. Ez mindenesetre azt jelentette, hogy keresztény papok mûködtek a kazárok között. Azután azonban a kocka fordult, s a kazárok nem segítették vissza a trónra az elûzött császárt.

Az 578 körül elhunyt Joannes Malalasnak van egy nevezetes Világtörténete. Ez a Világtörténet 17 vagy 18 kötetbõl állhatott. Sajnos a mû eredetiben nem maradt fent és a teljes szöveget tartalmazó másolatokat sem ismerünk, csak késõbbi kivonatokat illetve átvételeket más szerzõknél valamint töredékeket. Maga a munka számos helyen, ahol ellenõrizhetõ, nem megbízható. Az elsõ 17 kötet igen elüt a 18. kötet stílusától és szemléletétõl. Ebben a krónikában szerepel az a történet, amely szerint a krími Boszporusz, vagyis a krími félsziget keleti csücske környékén egy hun nép lakott, amelynek egyik vezetõje egy Gordasz nevezetû Konstantinápolyban megkeresztelkedett valamikor 527/28-ban.

A gótok és az alánok szerepét hosszú ideje háttérbe szorította a török kapcsolat kutatása. Ez érthetõ is, hiszen a török népekkel a magyarság szorosabb kapcsolatban állt a honfoglalás elõtti évszázadokban. S ez tükrözõdik a magyar szókincsben is. Ugyanakkor zavaróan hatott, hogy gyakorlatilag nem volt adat arról, hogy kik is lehettek azok a törökök, akiknek szerepe lehetett a kereszténységgel való megismerkedésünkben. Török eredetûek a következõ szavaink: gyász, törvény, örök, bûn, érdem, búcsú, (meg)bocsát, gyarló, gyón és a szent jelentésû egy, amely nemcsak az egyház, hanem az ünnep (<idnap), üdül szavainkban is megvan.

A másik nem török nép, amelyikkel a magyarok a honfoglalás elõtt szorosabb kapcsolatban álltak, és amelynek szerepe lehetett a kereszténység terjesztésében az alánok voltak. Az alánok egy iráni nyelvet beszéltek. Tulajdonképpen õk a steppe korai u.n. iráni korszakának szinte egyetlen maradékai. Az alánokat egyes források ász néven említik. Ebbõl alakult török vagy szláv közvetítéssel a jász, annak a népcsoportnak a neve, amely a tatárjárás után beköltözött Magyarországra.