1235 október 14-én Székesfehérváron Róbert esztergomi érsek királlyá koronázta IV. Béla magyar királyt, aki apját, II. Andrást követte a trónon.

IV. Béla király, a második honalapító (1235-1270)

A XIII. század első felében indult el Ázsia belsejéből egy népáradat, amely mongolok és tatárok keveréke volt. Vezérük Dzsingisz kán volt, aki magát -éppúgy mint a hunok vezére Attila- szintén Isten ostorának tekintette, és a világ meghódítására indult el.

IV. Béla a Képes Krónika szerint Még II. András király idejében 1232 táján, a fiatal Béla herceg, aki Erdélyben atyja akaratából uralkodott, három domonkosrendi barátot küldött el, a szomszédos kunok országába hittérítés céljából, és hogy felderítsék élnek-e még magyarok a Volga mentén?
Közülük csak egy barát, Ottó tért vissza halálos betegen, aki találkozott egy magyarral a Kaukázus déli lejtőjén és magyarul beszéltek egymással. Később 1235 tavaszán ismét útnak indult egy négy tagú szerzetes csoport Juliánus barát vezetésével. Ők egészen a Volga folyóig jutottak el, ahol még szép számban éltek magyarok. Ő hallott először a tatárok fenyegető készülődéseiről a Magyar Királyság ellen.
Amikor 1235 őszén Béla herceg kerül a trónra, IV. Béla királyként, másodszor is megbízza Julianus barátot, azzal a feladattal, hogy tervezze meg a magyarok hazatérését.

Erre azonban már nem kerülhetett sor, mivel a tatárok előnyomulása következtében maradék véreink is áldozatul estek.IV. Béla trónra lépése után két intézkedése is ellenhatást váltott ki. Egyik az elajándékozott királyi birtokok visszavétele miatt, valamint atyja uralkodása alatt szerzett jogoknak megnyirbálása volt, a másik a tatárok elől menekülő kunok betelepítése az ország középső részébe.
A kunok letelepítése 1239-ben sok összeütközésre adott alkalmat. Nagy marhacsordáikkal nem maradtak meg a kijelölt helyeken, és átkalandoztak a magyarság birtokaira, ahol súlyos károkat okoztak és erőszakoskodtak. A rokonnépnek tekintett kunok behozatalával remélte IV. Béla a tatárok elleni védelem megerősítését, mivel negyvenezer lovasnépet tudott kiállítani és tudva levőleg kemény harcosok voltak. IV. Béla király és a kunok fejedelme Kuthen (Kötöny) békességre törekedett, de a sérelmet szenvedett főurak körében rémhírként terjedt el, hogy a fejedelem és a kunok a tatárok kémei.


Amikor 1241 március 12-én a tatár seregek betörtek a Kárpátok szorosain, a rémület hulláma sodort végig az ország népén.
A király parancsára a hírnökök véres kardot hordoztak szét (ez ősi szokás volt), hogy veszélyben van az egész ország.
A hadak azonban csak lassan gyülekeztek, mert a nemesség egy része haragudott királyára, a királyi birtokok visszavétele és a kunok betelepítése miatt.
A legválságosabb pillanatban ölték meg Kötöny kun fejdedelmet, és ezzel valóban elveszítették a kunok hathatós segítségét, sőt ellenséggé váltak, mivel a tatárok oldalára álltak. IV. Béla király és az országot féltő emberekből álló sereg a sajóparti Mohi közelében gyülekeztek.
A kb. 20-25 ezer főből álló sereg szekértáborban sáncolta el magát, amely szerencsétlen választás volt a tatárok harcmodorával szemben. Batu kán első támadását ugyan sikerrel visszaverték, de a tatárok éjjel meglepték az alvó tábort és kegyetlen mészárlást hajtottak végre. Ez a végzetes nap 1241 április 11-én volt.

Magának a királynak az életét is néhány önfeláldozó vitéze mentette meg. Így sikerült Felső-Magyarországon át Pozsonyba menekülnie a tatárok üldözése elől. Közben a tatárok végigpusztították a falvakat, városokat, kifosztották és felgyújtották azokat, a lakosságot pedig lemészárolták.
Egészen a Duna vonaláig nyomultak előre, amely azonban egy időre útjukat állotta. IV. Béla királyunk menekülési kálváriája ezalatt tovább folytatódott. Pozsony után Ausztriába ment Babenbergi (Harcias) II. Frigyes osztrák herceg meghívására, aki csúnyán kifosztotta a magyar királyt. Előbb a király értéktárgyait vette el, majd Sopron, Moson és Pozsony vármegyéket kérte zálogul.A királynak sikerült ezután Zágrábon át a dalmát tengerpartra menekülnie Trau várába, ahol a királyi család többi tagja is menedéket talált.
Itt írta meg Rogerius történetíró és költő verses énekét: "Siralom ének a Magyar Királyság tatárok általi elpusztításáról", amely középkori latin nyelvű irodalmunk egyik gyöngyszeme lett. Róla érdemes tudni, hogy olasz pap volt, aki 1232-ben került hazánkba, majd váradi kanonok lett. Ő maga is mongol fogságba került, ahonnét megszökve leírta a tatárdúláshoz vezető okokat és a tatárdúlás okozta szörnyű pusztítást (1243 táján).
IV. Béla királyunk segítségért fordult IX. Gergely pápához, II. Frigyes német császárhoz, IX. Szent Lajos francia királyhoz, de sehonnan nem kapott segítséget. Európában úgy vélték, hogy a Magyar Királyság megsemmisült a tatárpusztítások által.
1242 tele különösen hideg volt. A tatárok ílymódon átjutottak a befagyott Duna vizén a Dunántúlra is, ahol hasonlóan nagy pusztításba kezdtek. Budát felgyújtották, Eszertergom városát feldúlták, csak a várakat nem tudták bevenni. Már a király nyomában jártak, amikor híre jött, hogy meghalt a nagy mongol kán (Ögödej), és 1242 márciusában a tatársereg váratlanul kivonult az országból.
A töténetírók szerint ennek az volt az oka, hogy maga Batu kán is szerette volna elnyerni a nagykán tisztséget. Meglehet, hogy így volt, de az új fejedelem megválasztására csak 1246-ban került sor.

Az is történeti tény, hogy IV. Béla királynak és Mária királynénak 1242 januárjában kislány gyermekük született, Margit néven. A királyi pár pedig fogadalmat tett, hogy születendő gyermeküket Istennek szentelik, ha eltakarodnak az országból a tatárok.

Ez a felajánlás nem kevés áldozatot jelentett akkor, hiszen a királylányok fontos diplomáciai alkuk eszközei voltak. A kis királylányt szülei hároméves korában a veszprémi Szent Katalin domonkos kolostorba adták, majd a Nyulak-szigeti domonkos kolostorban élt haláláig 1252-1270-ig.

A róla elnevezett szigeten a Margit-szigeten, a kolostor romjai ma is láthatók. 1943-ban avatták szentté a magyar királylányt. Margit, szülei felajánlását magáévá téve, élő áldozati adományként ajánlotta fel önmagát Istenének, az országért, a magyar népért.

A tatárok kivonulása után IV. Béla király hozzáfogott az ország újjáépítéséhez. A pusztítás mérhetetlenül nagy volt, főként a keleti országrészeken, ahol egy évig garázdálkodtak a tatárok. Bár pontos adatok nincsenek, de feltételezik, hogy a lakosságnak mintegy fele elpusztult. IV. Béla király nagyszabású vár építtetésbe kezdett.
A királyi székhely átkerült Budára, ahol várat építettek. Ezt a részt hívják ma is budai Várhegynek. Okulva előző politikájából, ha mértékkel is, de folytatta apja II. András nyomán a királyi birtokok adományozását, azzal a feltétellel, hogy várat kell azon építeni. Soha nem látott számban épültek így a várak (ennek köszönhetően a király halálakor már közel 100 kővár állott szerte az országban), azonkívül újjáépültek városok és falvak. Mesterembereket hozatott és az elnéptelenedett területekre idegenből hívott (német, szlovák, román) telepeseket.
Visszahívta a kunokat is, akik az Alföldön kaptak legelőket, és akik évszázadok múltán nyelvüket is elfeledve, magyar szántóvető emberekké váltak. Közben leszámolt kifosztójával II. Frigyes osztrák herceggel is, akitől harcban visszavették a magyarok a három nyugati vármegyét.
A csatában maga Frigyes herceg is elesett.

IV. Béla szövetséget kötött a lengyel és a halicsi orosz királlyal, közös futárszolgálatot szerveztek, mert újabb hírek jöttek, hogy kelet felől ismét készülődnek a mongolok.IV. Béla magas kor élt meg, amikor 1270-ben elhalálozott.

Nem csak hosszú uralkodása miatt, de annak megitélése folytán is méltán helyezik Szent István királyunk mellé és második honalapítóként tiszteljük.
Fiára, Istvánra egy 28 év alatt újjáépített, virágzó, megerősödött királyságot hagyott hátra.



forrás: http://users.bart.nl/users/nickl/ume-223.html




Ez a "hivatalos" történelmi felfogás IV. Béla uralkodásáról.
Ahhoz azonban, hogy teljes képet kapjunk a korról, és IV. Béláról, javaslom, hogy ismerkedjünk meg Szántai Lajos nézeteivel, kutatási eredményeivel is.

Előadás:
Szántai Lajos: IV. Béla, V. István, Kun lászló

1. Letöltés
2. Letöltés
3. Letöltés
4. Letöltés