A maga nemében egyedi hemiszférikus csillagászati műszert az egyptomi papyruszok is megemlítik

A bronzkorongot 2001-ben találták egy gall-római település közelében Dijon mellett. A korong felületén fokbeosztás, tizenkettes beosztású koncentrikus körök, valamint finoman cizellált, a görög betűk jellegzetességét viselő írásjelek láthatók. Minden körcikkben három sor szöveg van. A korongot a névtelenségtől Patrice Cauderlier, a hellenizmus elismert kutatója mentette meg. Csillagászok, asztrológusok, és írástörténészek egy csoportja próbálja most megfejtni, hogy kik, mire és hogyan használták ezt a feltehetően csillagászti műszert. 

Valószínűleg szerepe volt a csillagos ég feltérképezésénél, a Ξ (khí) és a Z (dzéta) betűk előfordulása pedig arra enged következtetni, hogy a korong az időszámításunk utáni III. században keletkezhetett. A külső sorban a hónapok egyiptomi elnevezése, a középső sorban az állatövi jegyek nevei, a belső sorokban a római naptár hónapneveit találjuk, az óramutató járásával megeggyező irányba haladva. 

A kutatók az egyiptomi naptárból kiindulva számozták meg a tizenkét körcikket. Egyiptomban az újév augusztus 28.-án kezdődött ( szökőévben 29.-én) az első évszak (Ahet) Thot (vagy Dzsehuti) hónapjával, aminek a Szűz (Parthenos) hava felel meg, a cettiem pedig a rómaiak hetedik hónapját és a Szeptembert jelöli. Annak ellenére, hogy egyre több adat azt látszik bizonyítani, miszerint a korong csillagtérkép, és horoszkóp felállítására alkalmas, még nem találtak magyarázatot a módra hogyan használták. 
Patrice Cauderlier az Oxyrhynchus papirusz csillagászati szövegeinek tanulmányozásával szeretne közelebb jutni a megoldáshoz. Az egyik, Alexandriai Menelaosnak tulajdonított szövegtöredék ( I.-VI. század) a kinematikán alapuló görög és az aritmetikán alapuló babiloni csillagászati megfigyelésekről szól, külön kiemelve a bolygók jegyváltását vagy stacioner helyzetét (1), aminek kimondottan az asztrológiában van szerepe. Elképzelhető, hogy a korong egy peregrinus (vándor-orvos, -filozófus) tulajdona volt, aki a birodalom településeit járta, és a jövőről “tájékoztatta” kienseit. Az alexandriai zsidó-arab mágusok és csillagjósok minden bizonnyal eljutottak a keltákhoz (latinul gallok) is. Abban az időben az asztrológiának nagy keletje volt, hisz a tudomány leple alatt teljesen összemosódott az asztronómiával. Az asztrológia nyelvtudást és jelentős matematikai jártasságot igényelt, a csillagos ég ismerete ezért todománynak és művészetnek minősült.

A Chevroches-i korong egy kissebb forradalmat indított be a grandi gall-római Apolló szentélyben talált elefántcsont táblácskákon és az “alesiai kalendárium”-nak nevezet korongon látható zodiákus jelek tanulmányozásában.

A Grand-i Zodiákus 

Az elefántcsont táblák (Kr.u. 170) egy rituális célra használt kút mélyéről kerültek elő, 188 darabra törve. Diptychont alkotnak. A négy koncentrikus kör közepében a Nap és a Hold látható egyiptomi istenségektől körülvéve, míg az alesiai korongon a Napot és a Holdat, valamint négy bolygót, a Marsot, Jupitert, Vénuszt, és a Szaturnuszt ábrázolják sok-sok háromszöggel egyetemben. Valószínűsíthető, hogy ezeket a korongokat is az Antikythera mechanizmus mintájára, asztronómiai mérésekre, a Nap, a Hold és öt ismert bolygó pontos helymeghatározására használták.
…………………….

(1) Az direkt és a retrográd mozgás közötti átmenet határán, valamint a direkt mozgásba visszatéréskor úgy látszik, mintha a bolygó egy ideig mozdulatlan volna. Ilyenkor nevezzük a bolygót stacionernek, helybenállónak.

Több apró, Erdély és Magyarország történetével kapcsolatos postot feltettem a blogomra,  http://fonteshungariae.blogspot.com/