Több mint 40 évnyi titkolózás után nyilvánosságra kerültek Jurij Gagarin szovjet űrhajós halálának igazi okai. A neves orosz asztronauta, Alekszej Leonov törte meg a csendet a tragikus nap eseményeivel kapcsolatban.

Nem a liba volt a ludas

Leonov, aki 1965-ben elsőként tett űrsétát, több mint húsz évet küzdött azért, hogy megszerezve a hatóságoktól az engedélyt, nyilvánosságra hozhassa, mi is történt pontosan Gagarinnal 1968. március 27-én, halálának napján. 45 évvel ezelőtt egy állami bizottság, amelyben Leonov is szerepet vállalt, megállapította, hogy azon a napon a MiG-15UTI legénysége, vagyis Jurij Gagarin és Vlagyimir Szerjogin, tapasztalt oktató egy ismeretlen tárgyat – az akkori jelentés szerint egy libát/libákat, esetleg egy hőlégballont – igyekeztek gépükkel kikerülni, amikor a manőver közben ún. dugóhúzóba kerültek, s elvesztették uralmukat a gép felett, amely a földbe csapódott. Mindkét pilóta életét vesztette.

„Ez a megállapítás talán hihető egy civilnek, de egy szakmabelinek aligha” – mondta Leonov, aki mindig is szilárdan kiállt nézete mellett, hogy a titkot legalább Gagarin családja előtt fel kell fedni. A most nyilvánosságra hozott jelentés szerint emberi mulasztás állt a tragikus esemény mögött, ugyanis egy SU-15 típusú vadászgép túlságosan közel repült Gagarinék gépéhez.

Leonov a tragédia idején az ejtőernyős ugrás képzéséért volt felelős. Az időjárás azonban rossz volt, az erős szél, a hó és az eső szinte lehetetlenné tette, hogy gyakorlatokat végezzenek. Várta a hivatalos megerősítést, hogy az aznapi küldetéseket törölni fogják, azonban az üzenet helyett egy szuperszonikus gép hangját, majd rögtön utána egy hatalmas robbanást hallott. Rögtön tudta, hogy tragédia történt.

Jurij Gagarin és Alekszej Leonov

„Tudtuk, hogy a SU-15-öt a napirendi tervek szerint tesztelni fogják, de annak 10 ezer méter magasságban kellett volna repülnie, nem pedig 450-500 méteren" – magyarázta Leonov, aki több tanúval is beszélt az esemény napján, akik egybehangzóan azt állították, hogy egy lángoló és füstölő farkú gép egyszer csak kibukkant a felhők közül, s igen közel került Gagarinék gépéhez egy örvényvonalat keltve, amely 750 km/órás sebességnél nem egy életbiztosítás.

Az utolsó üzenet, amelyet Szerjogin küldött az állomásra, így hangzott: „645-ös kódú feladat elvégezve, megkezdjük az ereszkedést.” „Ez volt az utolsó, amit hallottam tőle, 55 másodperccel később a gép lezuhant” – emlékezett vissza Leonov, aki parancsba adta nekik, hogy térjenek vissza a Csajkovszkij repülőtérre. Később megkapta a hírt, hogy Novoselovo falu mellett megtalálták a roncsot.

A kiküldött csapat megtalálta Szerjogin maradványait, Gagarin térképét és pénztárcáját, ám magát Gagarint nem. „Először azt reméltük, időben katapultálni tudott. Egy zászlóaljnyi katonát küldtünk a területre, ők egész éjjel kutattak a sűrű erdőben az asztronauta után. Aznap este csak egy léggömb maradványait találták meg, másnap került elő Gagarin holtteste. Én magam azonosítottam őt a nyakán lévő anyajegy alapján, amelyet három nappal azelőtt vettem észre rajta. Azonnal összeállt egy bizottság, hogy kivizsgálja az esetet” – mondta Leonov.