Lilith a középkori rabbinikus legendák női alakja, és a talmudi hagyományoknak, majd a kabbalisztikus irodalomnak egyaránt fontos ártó szelleme.

A monoteizmus dacára az ősi démonhit nyomai is fellelhetők a korai zsidóság körében. Mózes megtűr, majd megtilt egy pusztai démonnak, Azázelnek bemutatott engesztelési ritust, s habár a deuteronomiumi törvény erőfeszítéseket tesz a démonhit kiiktatására, a népies vallásosságban minden bizonnyal tovább élt. A lázadás tana, a bukott angyalok képzete, megtalálható a babiloni fogság előtti Izráel gondolatvilágában (ebből alakult ki később a keresztények démontana, majd árnyaltabban a dualizmus elmélete), viszont a fogság utáni zsidóság, az asszír vallási és kulturális vonások hatására már összekapcsolja ezeket a szárnyas lényeket a csillagokkal. Lilith alakja Babilonból került Izráelhez. Héber neve Liyliyth. Értelmezését minden bizonnyal a népi etimológia határozta meg. A proto-semita LYL szógyök ( éj ) egybecseng egy summer/akkád szél démon nevével, és feltehetően így vált Lilith a zsidó néphit szerint az éj ártó szellemévé. Sok tulajdonságát örökölte a félelmetes, csecsemőlopó, nőket bántó Ninlil/Lilitunak, akit a mezopotámiai domborművek mint baglyoktól és a puszta állataitól körülvett, csecsemőket halálba ragadó, szárnyas istennőként ábrázoltak. Alakját a Bibliában csak Ézsaiás próféta említi meg, és Edom (a vörös) pusztává tett földjét benépesítő kisérteties lények közé helyezi.

Nevéhez rengeteg rémmese és babona fűződik, elsősorban a hirtelen bölcsőhalál. Mit tehettek volna a biblikus idők asszonyai, mikor a SIDS szindróma (csecsemőkori hirtelen halál) pathogenezise a mai napig ismeretlen ? Amulettekkel, kántálással próbálták az ártó szándékot kivédeni. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ezekben a kántálás-ráolvasásokban kell keresnünk a bölcsődalok eredetét. A Talmudból úgy is ismert mint csábító succubus, aki a férfiaknak félelmet, rossz álmokat és pollúciót okoz. (Shabbath 151b) Ennek a Lilithnek az eredetét az alvási paralízisben kell keresnünk, hisz a tudományos ismeretekkel nem rendelkező ember legelőször kulturális gyökereihez, mítoszaihoz, hagyományaihoz fordul magyarázatért.

Mózes első könyve két teremtéstörténetet mesél el (Genezis 1:27 és Genezis 2: 20,21,22). A rabbinikus irodalom és a misztikus hagyomány ezt a kettőséget igyekszik megmagyarázni. A legenda szerint Lilith Ádám első felesége volt. Saját képére teremtette őt is az Úr, akárcsak Ádámot, ám egyenrangúságának tudatában Lilith nem vetette alá magát Ádámnak ( a szó összes értelmében ). Ezért a Teremtő elátkozza és démonizálja. A teljes elszigetelődést választva a Vörös-tenger parti sivatagában “nyugszik meg az éji boszorkány és ott lel nyughelyet magának” (Ézsaiás 34:14,15 ). Lilith birtokolja a tudást (ismeri a Teremtő nevét) és kapcsolata van a bűn fogalmával. Ennek folytán gyakran a Kígyó szerepében is megjelenítik.

Miután tudatos engedetlenségével kikényszerített egy újabb teremtést, és Isten segítőt ad Ádámnak, hozzá való segítőt, megformálva Évát ennek csontjából és testéből, Lilith a Kigyó újra felcsillantja az ellenszegülés lehetőségét. Szembe állítja az első emberpárt Teremtőjével. A Bibliában leírt héber - na-khawsh'- (lágy magánhangzóval), amit csaknem mindig “ kígyó”-nak fordítottak, tulajdonképpen egy hangutánzó szó. Azt jelenti a sziszegő, a suttogó. A mélyről jövő kísértést, az öncélú tudást jelképezi.