Néhány héttel később 227 tonnával korábbi rekordját is messze felülmúlta, aminek eredményeként a szovjet sajtó hamarosan hőst kreált belőle. Sőt, 1935 decemberében a Time magazin címlapjára is felkerült. Sztahanov emberfeletti teljesítménye nyomán a Szovjetunióban kampány indult, hogy versengésre ösztönözze az üzemeket és az ott dolgozó munkásokat.

Még 1935 novemberében megtartották Moszkvában az első „sztahanovista" konferenciát, határozatai nyomán számos speciális versenyformát hirdettek. Élmunkásbrigádokat szerveztek, és 5, 10, illetőleg 30 napig tartó munkaversenyeket indítottak a különböző üzemekben. Sztahanov élete is gyökeresen megváltozott. Korábban legnagyobb álma egy saját ló volt, most többszobás, bútorozott lakást kapott, felvételt nyert a kommunista pártba, és 1936-tól öt évig a moszkvai Ipari Akadémián tanulhatott.

Később egy kazahsztáni bánya igazgatójává nevezték ki, majd 1943-tól másfél évtizeden keresztül a Szénbányászati Minisztérium tanácsadójaként alkalmazták. Az ötvenes évek második felétől Sztahanov magas beosztásban több szövetkezet irányításában is részt vállalt, számtalan kitüntetést kapott és helyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában. Mikor Sztahanov 1977-ben elhunyt, kultusza már a kelet-európai szocialista országokban is hódított.

Felmerül persze a kérdés, Sztahanov valóban képes volt e tényleg emberfeletti teljesítményre, vagy csak a sztálini propaganda kreált belőle hőst és példaképet? A gorbacsovi érában többek között fény derült arra, hogy a szenzációs termelési eredményeket Sztahanov két-három másik vájár segítségével érte el, a dicsőséget azonban egyedül vele arattatták le. Az eredményt a legmodernebb technológiák és munkamódszerek alkalmazása is fokozta, vagyis a bányász személyes képességei minimális szerepet játszottak.

A világhírű élmunkás valójában csak eszköz volt a moszkvai vezetés kezében, akit az ipari termelés fokozására, és egy új ideáltípus, értékrend megalkotásával a társadalom átalakítására igyekeztek felhasználni. A nevével lefolytatott kampány eredményeként a második ötéves terv idején az ipari termelés mértéke az első ötéves terv 41 százalékához képest 82 százalékkal növekedett - olvasható a történelmi folyóirat internetes kiadásában.