A földi élet egyik legalapvetőbb feltétele a Nap. Megfelelő hőmérsékletet biztosít, és energiával látja el az összes élőlényt, ám pusztítani is képes. Elég csak az UV-sugárzásra gondolni: ha nem létezne az ózonpajzs - amit egyébként ugyancsak az ultraibolya-sugaraknak köszönhetünk - a szárazföldi élet nem lenne lehetséges.

A csillag minden apró "rezdülése" komoly hatással lehet a földi klímára, márpedig ilyenből meglehetősen sok van. Napunk aktivitása ugyanis nem egyenletes, körülbelül 11 éves ciklusonként változik, ami a napfoltok aktivitásán figyelhető meg. A jelenséget már jó ideje felfedezték, ám pontos modellezése mostanában vált lehetővé.

Valentina Zharkova, Northumbriai Egyetem professzora egy walesi konferencián jelentette be, hogy egy számítógépes modell segítségével 97 százalékos biztonsággal sikerült feltérképezni a napciklusokat. Ez alapján pedig igencsak riasztó képet kapunk a jövőről.

A kutatók ugyanis olyan páros magnetikus hullámokat fedeztek fel, amelyek várhatóan 2030-2040 körül egymás tükörképei lesznek, azaz kioltják egymást. Napunk teljesítménye akár 60 százalékkal is csökkenhet, ami a tudósok szerint az 1645-1715-ig tartó kis jégkorszak fog visszaköszönni. A kis jégkorszak egész pontosan a XV. század elejétől tartott a XIX. század közepéig, az állandóan ingadozó klíma egyik mélypontja volt az imént említett időszakban.

Ennek pedig fele sem volt tréfa. Észak-Amerikára és Európára rövid, hűvös, csapadékos nyarak, és szokatlanul hideg, novembertől március végéig tartó telek köszöntöttek. A ma egész évben jégmentes Temze például hetekre befagyott, a jégen vásárokat, úgynevezett fagypiacot tartottak. Az Alpokban hirtelen hatalmasra duzzadtak és előretörtek a gleccserek, falvakat romboltak le. New York kikötőjén száraz lábbal lehetett átkelni, a Nagy Tavak gyakorta június közepéig be voltak fagyva.

Bajban volt a mezőgazdaság is, ami gabona a zord tél után elő tudott bújni, azt a nyári esők rothasztották el. Gyakoriak voltak az éhínségek, az egyre gyülemlő társadalmi feszültségek olyan eseményekben robbantak, mint például a boszorkányüldözések.

Ma már, azaz 2030-ban remélhetőleg ilyen nem lesz, ám egy hasonlóan hideg periódus a modern gazdaságokat is komoly kihívás elé állíthatja. Ma is azt esszük, amit a föld megtermel, energiaéhségünk pedig soha nem volt ekkora. Persze kérdés az is, hogy az ember előidézte globális felmelegedés mennyiben befolyásolja, tompítja a várható mini jégkorszak hatásait.

Forrás:http://www.hir24.hu