Az interneten is nyilvánosságra hozták a Kádár-rendszer Belügyminisztériumának szigorúan titkos (szt) állományáról szóló összeállítást. A BM III/II. Csoportfőnökség állományába tartozó szt-tisztek iratanyagát mostantól bárki tanulmányozhatja.

A hódmezővásárhelyi önkormányzat támogatásából létrejött, www.szigoruantitkos.hu címen működő honlap ismertetője szerint az oldalon azok a személyek találhatók, akiket szigorúan titkos állományú tisztként tartottak számon és iratanyagukat átadták az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárának. A portál történész végzettségű készítői arra is felhívják a figyelmet, hogy kutatások során nem kívántak állást foglalni abban a kérdésben, hogy ezen személyek valóban szt-tisztnek tekinthetők-e.

A listán szereplők döntő többsége valamilyen középvezetői fedőállást töltött be, jellemzően minisztériumi, vagy vállalati osztályvezetőkkel találkozhatunk, de számos esetben szerepelnek például szállodavezetők is a tisztek között.

A honlapon olvasható nevek között megtalálható a kormányfői posztot 2002-2004. között betöltő Medgyessy Péter is, aki 1978-tól négy évig D-209-es számon, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjeként, főhadnagyi rangon működött közre a Belügyminisztériummal. A dokumentum szerint a volt politikus 1981-ben "jó munkáért" csoportfőnöki és pénzbeli dicséretben részesült. Szintén a rendszerváltás után töltött be miniszteri tisztséget Boros Imre, akit az internetes oldalon található adatok alapján 1989 februárjába szerveztek be elhárító tisztnek az idegenforgalom területén. A volt tárcavezető ugyanakkor az irataihoz csatolt nyilatkozatok szerint mindenkin jogi elégtételt kíván venni, aki szt-tisztnek nevezi őt.

Ungváry Krisztián történész, a kutatás egyik résztvevője egy mai sajtótájéktozatón kiemelte: az szt-tiszti rendszert alig ismeri a közvélemény; ők voltak azok, akik fedőmunkahely mellett - például nemzetközi kapcsolatok osztályainak vezetőiként - a hivatalos munkájukat "önként, ideológiailag megalapozottan végezték". A tisztek munkáját egy 1969-es jogszabály határozta meg.

Mint mondta, hivatásos belügyi alkalmazottakból, illetve korábban a Belügyminisztériumban egyáltalán nem dolgozó emberekből is lehettek szt-tisztek. Utóbbiakat civil posztjuknál fogva szervezték be, fizetést kaptak munkájukért. A Kádár-rendszerben az szt-tiszti rendszer folyamatosan fejlődött, ezren a hírszerzés, további maximum 1500-an pedig belső elhárításnál dolgoztak, "de lehet, hogy kevesebben voltak".

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a fenti létszám mintegy felét tudták eddig azonosítani, ennek kétharmadát pedig név szerint is meghatározták. Az azonosítási arány tehát sokkal magasabb, mint az ügynökök esetében. Kérdésre válaszolva közölte: az szt-tisztek jelentéseinek java része a személyi iratanyagaikban megsemmisült, ezeket feltehetően csak akkor lehet más ügyek aktáiból megismerni, "ha az iratnyilvánosság pozitív irányban el tud mozdulni". A még élő egykori szt-tiszteket arra kérte, hogy beszéljenek Kádár-rendszer-beli munkájukról, mert "a magyar társadalom inkább megbocsátani akar, semmint bosszút állni".

Fráter Olivér történész rámutatott: a pártállami rendszer "harmadik lába" volt az szt-tiszti rendszer, a politikai tisztségviselőkön és az ügynökökön túl. A honlapon 669 szt-tiszt adatai találhatók, közülük 122-őt még nem azonosítottak név szerint. A honlapon alfabetikus sorrendben feltüntették az egyes tiszteket. A weblapnak van keresőfunkciója is, a biográfia rovatban pedig más dokumentumok adattartalmával is kiegészítették az egyes emberekről szóló anyagokat; a dokumentum menüpontba a korabeli belügyminisztériumi parancsokat, szabályokat töltötték fel - mondta.

Megemlítette, hogy a lapot folyamatosan frissítik majd, és szeretnék, hogy észrevételeiket megtehessék az olvasók, ezeket a szerkesztők igyekeznek megválaszolni. A levéltárban a témában rendelkezésre álló összes iratot nyilvánosságra hozták, de azt nem lehet pontosan tudni, hol lehetnek még korabeli dokumentumok. Elmondta: a feltüntetett tisztek közül ma már nem aktív senki. Az azonban nem volt cél, hogy a mai közszereplőkre külön odafigyeljenek - fűzte hozzá. Arról is szólt, hogy noha az szt-tisztek jelentései nincsenek meg, de a belügyminisztériumi minősítésekből lehet arra következni, hogy milyen munkát végeztek.

Boér Zoltán történész bemutatott egy konkrét adatlapot, Császár Béla szt-tisztét. Utalt arra, hogy a házastárs és a gyermekek neveit senki esetében nem jelenítették meg, ugyanakkor szerepel az anyja neve, születési helye, rendfokozatai, szolgálati helye, esetleges dicséretei vagy fenyítései, sőt térképpel nyilvánosságra hozzák az akkori lakcímeiket is.

Ezekből világosan látszik, hogy a 669 szt-tisztből mindössze egy élt Csepelen, túlnyomó többségük pedig Budán vagy a Belvárosban lakott. Érdekességként megemlített egy 1992-es bejegyzést, amelyet a szervnél 1968 óta dolgozó Császár Józsefné írt azzal kapcsolatban, hogy egy egykori szt-tisztet a Nemzetbiztonsági Hivatal saját halottjává nyilvánított; a bejegyzés megdicsérte a halott szt-tiszt Kádár-rendszerben folytatott tevékenységét.

Blazovich Péter, az Emlékpont Központ igazgatója arról beszélt, hogy a honlap célja, hogy ne csak az ügynökök kerüljenek középpontba, hanem azok is, akik önként vállalták az apparátusban való szereplést. Megjegyezte azt is, hogy a történészek a hatályos jogszabályoknak megfelelően végezték munkájukat. Kiemelte, hogy a mostani kutatás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, a BM III/II. Csoportfőnökség állományába tartozó szt-tisztek iratanyagát dolgozta fel.

A kutatás legfontosabb alapanyagát az szt-tiszti, úgynevezett személyi gyűjtők jelentették, amelyek változó összetételben ugyan, de a szolgálati adatlap mellett felvételi javaslatot, minősítést, önéletrajzot, igazolványképet, valamint a szolgálati idő megállapításához szükséges dokumentumokat tartalmaznak.

Szigorúan titkos

http://mult-kor.hu/20110301_szigoruan_titkos_allambiztonsagi_lista_a_neten