A vajdahunyadi kastélyt és Déva várát Bethlen Gábor 1620 március 3-án unokaöccsének, ifjú Bethlen Istvánnak adományozta, aki 1627-ben feleségül vette Széchy Máriát.

 Magoss Déva várát hogy felépittenék....

A házasság rövid volt, 1632 decemberében az ifjú Bethlen István meghalt. Holttestével 1633 márciusában indultak el Ecsedről Gyulafehérvárra. Az „öreg templomban”, Bethlen Gábor mellé temették „nagy solemnis pompával” (Szalárdi János).

„ Generoso domino Ioanni Sulyok de Leczyke etc.domino mihi observandissimo.

Az én özvegy árva állapotom szerint való szolgálatom ajánlásának utánna kívánok Istentől Kegyelmednek kévánsága szerint való sok jókat megadatni.
Mivel az nagy kegyelmes és bölcs cselekedető Istennek az emberi nemzet felől való megváltoztathatatlan rendelésébűl az halhatatlanságra eltávoztathatatlan út az halál, melyre bizonyosan noha bizonytalan órában mindeneknek reá kell menni; így az én szerelmes uram is az néhai tekintetes nagyságos iktari gróf ifiabbik Bethlen István úr halandó szüléktől és mulandó világra adatván, az halhatatlan állapotra egyéb módon által nem juthatott, hanem az szabados cselekedetű Isten az ő elvégzett meghíhatatlan rendelése szerint cselekedék vele. Tudniillik idejének legkedvesebb virágzó állapotiában az szomorú halál útjára szólítván, ez elmúlt esztendőben Karácson havának 23. napján lelkét testétől felette igen csendesen elválasztá, nekem szegény gyarló özvegy asszonyiállatnak koporsómig való keserűségemre. Holott penig az test első eredet szerint földbül való és oda vissza térendő, ez okon atyámurammal ő nagyságával az tekintetes és nagyságos öregbik Bethlen István urammal egy értelembül úgy tetszett hogy tovább az föld szinén fen nem tartván, az ő földi hajlékában az keresztényi szokás szerint behelyeztetnők, melyre végeztük ez jelen való bőjtmás hónak 24. napját az fehérvári templomban, a hová idvezült szerelmes urunk minden Erdélyben levő atyjafiai és jóakarói annál inkább reá érkezhessenek hideg tetemének is bátorságosabb helyen való nyugodalma lehessen. Hogy azért én is szegény árva özvegy asszonyiállat atyám urammal ő nagyságával együtt Istenben elnyugodt szerelmes uramnak utolsó tisztessége megadására becsületesebben reá érkezhessem és az Kegyelmed jelenlétével is tiszteltessék, kérem Kegyelmedet mint bizodalmas uramot, hogy ezen hónak 16. napján tíz órakor legyen jelen Thasnádon, hogy Kegyelmed is az én idvezült szerelmes uramnak hideg tetemének temetésének helyére való késérésében lehessen együt velünk mind Fejérvárig, hogy őt is az ő földbe való nyugodalmának annyival tisztességesebben adhassuk meg; melyet én is szegény özvegy állapotom szerint szolgálhassak meg Kegyelmednek. Tartsa meg Isten Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben.
Datum in arce Eczyed 2.die Martii anno 1633.

Kegyelmednek árva állapotia szerint szolgál néhai Tekintetes és nagysádos ifjabbik gróf Bethlen István uram megkeseredett özvegye

Szechi Mária m.pr.”

[Nemzeti Archivum Kolozsmegyei Igazgatósága (DJAN Cluj), Fond Familial Gyulai Kuun,no.1264] 

Mária apósa, a hatalmas főúr, idősebb Bethlen István, valamint sógora Bethlen Péter még a temetés előtt rendezte az elhuny férj hagyatékát. 1633 március 1-én Ecseden családi egyezményt kötöttek. Széchy Mária lemondott Ecsed váráról és annak uradalmi birtokáról, újabb házasságáig megtarthatta Vajdahunyad várát és a bábolnai udvarházat, élete végéig tulajdonában marad Déva vára és a tasnádi, valamint a váradi ház, amit Mária hozományán vettek.

Széchy Mária záloglevele. Kelt 1665 április 6-án Murány várában.

A gyászév leteltével férjhez ment Kun István rozsályi köznemeshez.

„ Generoso domino Joanni Suliok de Lekche etc. domino mihi confidentissimo.

Generose domine mihi semper confidentissime
Servitiorum meorum paratam commendationem.

Az úristen Kegyelmedet kedves javaival áldja meg és minden kedvesivel sok esztendeig éltesse. Istentől szívem szerint kévánom.

Mivelhogy az felséges Istennek az emberekre elejétől fogva igen nagy szorgalmatos gondjaviselése volt, az mely szent Istennek atyai kegyelmes gondviselését minden jó ítéletű emberek magokon lenni könnyen megesmerhetik, holott az felséges úristen isteni bölcsességéből még az első teremtésnek idején elrendelte volt, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, hanem igen szükséges kinek-kinek az emberek közül egy törvény szerint való segétő házas társának lenni. Minekokáért én is az én kegyelmes Istenemnek felőlem való kegyelmes atyai gondviselését mind ez ideiglen egynehányszor tapasztalhatóképpen eszemben vöttem, a kire nézve nem akartam az felséges Istennek parancsolatját és szép s jó szent rendelését megvetnem, hanem azon szent Istennek kegyelmes rendeléséből és ez világi nagy úri méltóságában helyeztetett nagy embereknek és az édes atyám uramnak és nemzetség szerint való fő jóakaró uraimnak és atyánfiainak értelmekből és ebbeli tetszésekből az keresztény anyaszentegyháznak szép régi szokása, rendelése és rendtartása szerint ennek előtte nehány napokkal jedzettem volt el magamnak jövendőbeli házasságra az néhai tekintetes és nagyságos ifjabbik iktari gróf Bethlen István uramnak meghagyatott özvegyit, az tekintetes és nagyságos rima-széchy gróf Széchy Mária asszonyt. Az melynek az régi szokás szerint, menyeközői lakodalmának és ebbeli solemnitásának celebrálását azon felül megírt nagy úri méltóságban helyeztetett nagy embereknek és az édes atyám uramnak és jóakaró atyámfiainak értelmekből rendeltük és végeztük diem vigesimum primum affuturi mensis Novembris anni modo praesentis azaz in festo praesentationis Beatissimae Mariae virginis, Erdélyben Déván lenni, Kegyelmedet mint jó akaró uramat igen nagy szeretettel való bizodalommal kérem, ne neheztelje ebbeli fáradságát felvenni, hanem ezen felül megírt November 14. napján legyen jelen az én monai házamnál mind asszonyommal és Kegyelmed kedveseivel együt, hogy onnét másod napon jó idején indulván, naponkint utunkat követhessük velem levő becsületes jó akaró atyámfiaival együtt és mehessünk az felül megírt napra Dévára, hogy akkori solemnitasunk az kegyelmed jelen létével ékesíttessék meg. Az mely Kegyelmed ebbeli fáradságát életemnek folyásában minden illendő alkalmatossággal meg ügyekezem szolgálnom. Kegyelmedtől ezen levelemre kedves válaszomat is várom.

Eandem generosam Dominationem Vestram stb.
Datum ex Mono, die 18.Mensis Octobris 1634.
Generosae dominationis Vestra

Stor semper paratissimus
Stephanus Kun de Rosali m.pr.”

[Nemzeti Archivum Kolozsmegyei Igazgatósága (DJAN Cluj), Fond Familial Gyulai Kuun,no.1264] 

A házasság nem volt sikeres. Széchy Mária nemsokára faképnél hagyta a férjét, aki bepanaszolta őt (eredménytelenül) a fejedelemasszonynak, Lorántffy Zsuzsannának.

„ Az elmúlt héten Kun Istvánné Vinczre ment volt lóháton, két pisztolya feltekerve, szablya a nyeregfőben, béllelt süveg a fejében, abban medáj, előtte két vezeték ló, azon is pisztolyok; egyetlenegy asszonyember vagy leány nem volt vele, csak mind férfiak. Többet is írhatnék felőle, de máskorra hagyom” – írja feleségének Segesvárról 1637 december 1-én Rákóczi György.

Rozsályi Kun István uram mit tehetett egyebet, kétszázötven lovasával egy éjszaka a bábolnai udvarháznál rátámadt a feleségére, aki viszont felmenekült Déva várába és „lövöszerszámokkal” visszaverte férje támadását.

Széchy Mária 1640-ben eladta Déva várát (6000 tallérért) a fejedelemnek és Tasnádra költözött

....................................................

Több apró, Erdély és Magyarország történetével kapcsolatos postot feltettem a blogomra.   http://fonteshungariae.blogspot.com/