Báthory Erzsébet, a szüzek megkínzója és elveszejtője

1610-ben hirtelen rajtaütöttek az addig köztiszteletnek örvendő csejtei várúrnőn, Báthory Erzsébeten. A vád szörnyű volt: azt rebesgették a helybéliek, hogy több száz ifjú lány halt kínhalált vára falai között. Nem csak cselédekről, hanem olyan rangos családból származó kisasszonyokról is szóltak mendemondák, akik beléptek az úrnő birtokára és többé senki sem hallott róluk.

Nádasdy Ferenc özvegye ellen Thurzó György nándor vezette a vizsgálatot. Báthory Erzsébet bizalmas szolgálóit kínzásoknak vetették alá, melyek során töredelmes vallomást tettek több száz leány elveszejtéséről. Állították: egyes lányokat meztelenül megkötözött, nemiszervüket perzselte, másokba tűket szurkált, vagy ruhátlanul leöntötte őket hideg vízzel és kizárta őket a legnagyobb fagyban. Nem csak fizikai, lelki kínzásokról is szóltak a tanúk: egy asszony, aki elvesztette csecsemőjét, Báthory Erzsébet parancsára egy fatuskót volt köteles ölében hurcolni, becézni és úgy tenni, mintha melléből etetné. A töménytelen mennyiségű vádirat kannibalizmusról is beszámolt és úgy tűnt, a csejtei úrnő semmiben sem lelt nagyobb örömet, mint ifjú lányok elképzelhetetlen szenvedéseiben. 

A belső szolgálókat a kínvallatások után sietősen kivégezték,Báthory Erzsébetet pedig a csejtei vár egy ablaktalan tornyába falazták be elevenen. Mindössze akkora nyílást hagytak, amelyen némi élelmet juttathattak be az egykor nagyhatalmú asszonynak. Erzsébet nem sokáig bírta a földi poklot: 1614-ben érte a halál, de addigra már beleőrült a bezártságba.

Rettenthetetlen gyilkos, vagy a hatalom áldozata?

A történészek rendületlenül kutatják Erzsébet tetteinek valóságalapját, miközben a sztori számos regényt és filmet ihletett. A csejtei úrnő az évszázadok során nem szimplán gyilkossá, egyenesen a fiatalságáért vérben fürdőző, áldozatait elfogyasztó szörnyeteggé változott. Tény azonban, hogy azokat, akik a tanúvallomásokat tették, Thurzóék villámgyorsan kivégeztették, Báthory Erzsébetet pedig sohasem hallgatták meg. Mesés vagyonát pedig, amire a rokonainak igencsak fájt a foguk, felosztották vejei és legifjabb fia között.

A tudomány ma már inkább úgy véli, Báthory Erzsébet koncepciós per áldozata lett. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a cselédekkel szemben időnként kegyetlen volt, tán egyik-másiknak az életét is kioltotta. Ám az akkori társadalmi viszonyok között nem volt egyedülálló eset: urak számára a cseléd élete nem sokat nyomott akkor a latban. Az biztos, hogy Báthory Erzsébet magával vitte titkát a sírba.

Vera Renczi. a féltékeny férfifaló

Vera valamikor a XIX. század elején született egy román üzletember és egy nemesi családból származó magyar asszony házasságából. Gyermekévei békében teltek, ám az ifjú hölgyet 13 éves korában internátusba küldték. Vera erkölcsei itt végérvényesen romba dőltek, 15 éves korától minden férfira szemet vetett, diákokra, tanárokra, sőt atyja üzletfeleire is. Kapcsolatai azonban sohasem bizonyultak tartósnak, a csinos fruska egy idő után elviselhetetlen féltékenységi rohamokat rendezett.

Húszéves kora körül mégis úgy tűnt, sikerül megállapodnia és férjhez ment egy jómódú osztrák bankárhoz, akinek fiút szült. A féltékeny menyecske azonban nem nyughatott soká: ismét gyötörni kezdte a kétség ura hűségét illetően. Végül úgy döntött bosszút áll vélt vagy valós sérelmeiért és megmérgezte gyermeke apját.

A rendőrségen bejelentette eltűnését, majd a gyászév letelte után ismét férjhez ment. Ismét egy csodásan gazdag férfit választott, és ismét arzént kezdett adagolni a férfi ételébe – sikerrel. A kétszeres özvegy, aki immár elképesztően gazdag volt, falta a férfiakat: 31 szerelme közül egy sem maradt életben, mert a hűtlenség gyanúja folyton felmerült Verában. A szép csendben eltűnő férfiak nem keltettek gyanút a környezetében, mert folyamatosan arra panaszkodott, hogy a szeretői hűtlenül elhagyják őt, majd nyom nélkül lelépnek. Egyik áldozata azonban nős volt, és a feleség nyomozni kezdett a hirtelen köddé vál férj után. Így jutott el Vera Renczihez. A rendőrök a borospincében 35 koporsót találtak, középütt pedig egy fotelt. A gyilkos nő állítólag előszeretettel pezsgőzött itt, és beszélgetett a különböző bomlási fázisban lévő volt szerelmeinek tetemeivel. A halottak között volt fia is, aki véletlenül letévedt a pincébe, ezért anyja szintén megmérgezte, hogy elhallgattassa. Ez a sztori, ami 1925-ben, egy amerikai újságban jelent meg először, és számtalan más szerkesztőség is átvette a történetet.

Nincs írásos bizonyíték

Akkor is, azóta is többen megpróbáltak nyomára akadni az eset írásos feljegyzéseinek vagy legalább némi információra szert tenni Vera Renczi személyét illetően, azonban teljes kudarcba fulladtak. Még a cikkhez közölt fotóról is kiderült, hogy egy másik nőt ábrázol: Maria Elena Milagro de Hoyos-t, egy igen tragikus sorsú fiatal leányt, aki halála után sem lelhetett nyugodalmat. Mindez kétségessé teszi, hogy Vera Renczi élt-e valaha, vagy csak egy legenda, melyet a féltékeny szerelmek ihlettek.

Forrás:https://www.lokal.hu