Illig a következőre jutott: Isten hat nap alatt teremtette a világot, s az első keresztények azt vallották, hogy egy nap annyi a történelemben, mint ezer esztendő. Krisztus születését először a hatodik nap közepére, azaz a teremtés utáni 5500-ra tették. A hetedik napon, vagyis amikor Isten megpihent, a keresztények szerint valami különleges dolognak kellett történnie. Azonban Krisztus születésének dátumát többször módosították, legutoljára a hatodik nap elejére, azaz 5000-re tették. E teória szerint Kr. u. 1000-ben van a millennium és az uralkodó, III. Ottó szeretett volna ekkor uralkodni. Hogy uralkodása illeszkedjen ehhez az időponthoz, hozzátoldottak a történelemhez 300 évet. Ezt az űrt ki kellett tölteni hitelesnek tűnő személyekkel, szám szerint 50 pápa neve merül fel a korabeli írásos dokumentumok vizsgálata során, azonban a pápák könyvében a róluk szóló feljegyzések nagyon szűkszavúak, így nem lehetünk biztosak tényleges létezésükben. Ha pedig a sírjaik iránt érdeklődünk, be kell érnünk egy kőtáblával, valamint azzal, hogy a pápákat a Vatikán temploma alá temették el. Ezzel viszont újabb ellentmondásokba ütközhetünk, hiszen a pápai állam ekkor még a Vatikántól egy távolabbi helyen terült el.

   Szembetűnő, hogy a vizsgált korszakból aránytalanul sok írásos emlék maradt fenn, míg tárgyi lelet alig. A kérdéses 300 év után pedig, mintha az írásbeliség jelentősen visszaesett volna, majd 1130 körül ismét elterjedt, tehát a fiktív kort teleírták… Vagy például miként tarthatott évszázadokig a kengyel és az eke elterjedése Európában?! 300 évre megállt az idő? Nem lehetünk biztosak mindenben, amit a történelemkönyvek kijelentenek, és természetesen nem is feladatunk, hogy ítélkezzünk felettük. Az azonban biztos, korántsem tudunk mindent, ami a múltban történt, vannak néhol vak foltok, amelyekre talán sosem derül fény. Ez az elmélet is csupán egy feltevés, amelyet a legtöbb történész természetesen elutasítóan fogadott, de érdemes elgondolkodunk rajta…