A történelemben szó szerint büdös volt az élet.

Alig várjuk, hogy a hőségből hazamenekülhessünk, és beálljunk a zuhany alá, hogy újra frissnek, tisztának érezzük magunkat. A közelmúltban ezt még nem tehettük volna meg.

Virág: Őseink tisztában voltak vele, hogy a világuk büdös, ezért virágot tűztek a ruhájukra, hogy ezzel nyomják el a saját és a környezetük szagát.

Rothadt növényekből álló padló: A gazdagok megtehették, hogy cserép, kő, fa padlójuk legyen. A szegényeknek be kellett érniük a szárított kákával, amit kidobtak, ha túl mocskos volt, vagy egyszerűen újabb adagot szórtak rá.

Szagos divat: A szegények és a gazdagok egyaránt szagosak voltak, csak ennek a milyensége volt változó. A XVIII. századi nemesség például imádta a rizsparókát, ami állati zsiradékból, csípős szagú hajhabbal készült.

Büdös mosás: 3000 évvel ezelőtt fedezték fel a fürdéshez használt szappant, de az sok változáson átesett, mire olyan lett, mint a mai változat. Az eredeti mosószerekbe még lúgot, ként, szenet, hamut és vizeletet kevertek össze. Régen az illatos mosószerek foszfátokat tartalmaztak, emiatt környezetszennyezők voltak.

Újrahasznosított vizelet: Az ókori Rómában a fogfehérítésre is felhasználták a vizeletet, ami nem volt rossz ötlet, mert a vizelet lebomlásakor szalmiákszesz keletkezik.

Közösségi fürdők: Az egyház vetett véget a közösségi fürdésnek, mert szerintük ördögi dolog a közös meztelenkedés, ráadásul az örömlányok itt gyülekeztek. A közösségi fürdők végét jelentette az is, hogy anno a ruha tisztasága fontosabb volt a testinél.

A gazdagok megtehették, hogy az otthonukban fürödjenek, míg mások csak a ruhájukból kilógó testrészeiket tudták megmosni, tehát az arcukat, nyakukat, kezeiket. A testük többi része koszos maradt.

Vécépapír: 2200 évvel ezelőtt Kínában már használták a toalettpapírt, de azt undorítónak találták az arab utazók, úgyhogy a kínaiakon kívül mindenkinek maradt a gyapjú, kender, csipke, levelek, kövek, botok, faforgács, moha, kukoricacsutka és a homok. A rómaiak szivacsot erősítettek egy bothoz, majd azt használták. Miután végeztek, a szivacsot ecetbe mártották, és azt használhatta a következő személy.

Vizeletgyűjtés a szobában: Őseink a természetbe jártak ki, vagy a szobájukban tartottak egy éjjeliedényt, hogy ne kelljen este kimenniük a szabadba.

Rovarok mindenhol: Hatalmas járványokat okoztak a paraziták a történelemben, ami nem csoda, hiszen rengeteg volt belőlük. Ismerve az akkori tisztálkodási szokásokat, ez nem meglepő.

Közös étkészlet: A középkorban a gazdagok megosztották egymással az edényeket, míg a szegények csak összegyűltek a kondérnál. A reneszánsz korban az emberek kanállal és késsel ettek, mert a villa még nem létezett.

Forrás:http://life.ma