„A hét fejedelmi személy, akiket a mai napig hétmagyarnak hívnak, nem tűrte tovább a hely szűkét, tanácsot tartott, hogy szülőföldjüket elhagyva olyan területet foglaljanak el, amelyet benépesíthetnek… Választásuk Pannónia földjére esett, amelyről az a hír járta, hogy annak az Attila királynak a földje, akitől Álmos fejedelem, Árpád apja származott Akkor a hét fejedelmi személy közös és végérvényes döntésre jutott, miszerint a megkezdett utat csak úgy tudják véghezvinni, hogy ha fejedelmet és parancsolót választanak…”

„Akkor egyhangúan így szóltak Álmos fejedelemhez: >> A mai naptól fogva téged választunk meg fejedelmünkké és parancsolónkká. Ahova a sors elvezet téged, oda mi is követünk << Akkor az említett férfiúk megerősítették Álmos fejedelemnek tett esküjüket: pogány módra vérüket egy edénybe csorgatták. Bár pogányok voltak, közösen tett hűségesküjüket halálukig megtartották a következők szerint. Az eskü első pontja úgy hangzott, hogy hogy maguk és utódaik fejedelme mindenkor Álmos nemzetségéből származzék…” – idézi Anonymust sorozatunk állandó szakértője, Szabados György történész, az MTA–SZTE–MOL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

Csak Attila örökéért jöttek?

Ez volt a vérszerződés, az etelközi államalapítási aktus, a főszereplők nevét mindenki ismeri: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, az időpont pedig valamikor a IX. század közepe. Álmos elsőségét feltételezhetően saját rátermettségének és származásának köszönheti, nemzetsége ugyanis a hun Attila királytól származtatta magát, ami akár még történetileg is megállja a helyét.

Őstörténetünk kérdéseit feszegető sorozatunk korábbi részét ott hagytuk abba, hogy az etelközi állam független volt, életerős, aktív külpolitikájával pedig a térség egyik fontos szereplőjének számított. Ha azonban ilyen stabil és erős volt a fejedelemség, vajon miért döntöttek őseink mégis úgy, hogy elhagyják területüket, és még nyugatabbra költöznek? Zárójelben jegyezzük meg: Etelközt nem adták fel, újabban előkerültek olyan régészeti leletek, amelyek a magyarság X. századi jelenlétét bizonyítják a térségben – de erről későbbi cikkünkben esik majd szó.

III. Béla jegyzője a miértre nem ad ellenőrizhető választ. Nem valószínű, hogy „Attila örökét” jöttek volna „visszavenni”, még ha Álmosban élt is a leszármazás tudata, csak ezért egy egész népet átköltöztetni enyhén szólva is túlzás lett volna. Az sem bizonyítható, hogy a „hely szűke” lett volna az ok, hiszen nem ismerjük Etelköz kiterjedését. Szabados György szerint az okok egy részét Közép- és Kelet-Európa domborzati térképére pillantva érthetjük meg.

http://fn.hir24.hu/itthon/2011/12/03/verrel-irtak-elso-%E2%80%9Ealkotmanyunkat%E2%80%9D/