Lippa vára és városa. 1697-ben készítette Marsigli tábornok mérnöki kara. A várat a karlóczai békekötés határozata értelmében lerombolták.

A tizenöt éves háborúban erdélyi kézre került Lippa és Borosjenő várának feladása megszakította annak a várrendszernek a folyamatosságát amely addig a Belgrád, Temesvár, Lippa, Jenő és Gyula vonalon a törököknek felvonulási területet biztosított a magyar királyság ellen és a hódoltság keleti határát is kijelölte. A két vár visszaadására már több erdélyi fejedelem ígéretet tett a töröknek, ám 1616 tavaszán még mindig az erdélyiek kezén voltak. Ez rontotta Bethlen Gábor hitelét a Fényes Porta előtt (a törökök egyik feltétele volt fejedelemségének megerősítése fejében), és nem kockáztatott. Mindenáron vissza kellett adnia legalább Lippát a temesvári basának.

“..ha módom volna megtartásában, minden úton azt követném, de nekem módon annak se tartásában, se halasztásában nincsen, mert ha lelkemet kiokádnám a török előtt, akkor se engedné..”

1614-szeptemberében Lippának csak az alsó része, a város volt Bethlen kezén, a várban levő őrség nem függött tőle és megtagadta a kivonulást, Homonnai Györgytől várva segítséget (állítólag Khlesl bíbornok, a császár minisztere, Homonnai útján megvesztegette a vár őrségét, hogy fegyveres ellenállással hiusítsák meg az átadást). Bethlen októberben kilenc ágyút hozatott Váradról Lippa alá. A várat az őrség feladta.

(A gyulafehérvári káptalan aktáiban jelenik meg a következő bejegyzés:

“Anno 1614 die 16 Oct.illrmi dni principis G.Bethlen nígy falkonyokot.17. ejusdem mensis két jó falkonyokat vonsznak ki Lippát hogy meglőjjük, és az Maroson által vonszák Váradgya felé. 23 Oct. esmét három falkonyokot visznek urunk után. 29 Oct. bemegyen Lippába urunk, egy ember halála nélkül, megadván.” )

A rácok az alsó városba be is bocsátották a török sereget, de megérkezett Ibrahim csausz a fermánnal mely szerint Konstantinápolyban nagyvezír cserére került sor és a vár átadását elhalasztották. (emlékiratában Toldalagi Mihály saját magát nevezi meg értelmi szerzőként) míg a fejedelem megköti a békét II. Mátyással.

Bethlen Váradon várta az alkudozást, a császár és Bécs nem tartotta sem valószínűnek, hogy kiegyezés jöjjön létre a fejedelemmel, és titokban Bethlen megtámadását vagy önként való lemondását szerette volna elérni. II.Mátyásnak meg kellett egyeznie a törökkel, de ennek egy útja volt, előbb tárgyalnia kellett Bethlennel. A bécsi központi szervek irányítása alatt működő consilium hungaricum 1615 január 28-án a tárgyalások folytatása mellett döntött, mivel a császár Linzben kötelezettséget vállalt erre nézve, és a kormány Galgócot jelölte ki az alkudozások helyéül (Nagyszombatban a töröknek sok kémje volt). Mátyás csak szóbeli tárgyalásokat engedélyezett.

“Az traktátust penig az mi illeti, bizonyosan írhatom Nagyságodnak, hogy mivel ű felsége parancsolatja ez volt. hogy semmit ad papirum ne írjunk, hanem csak verbaliter tractáltassék a dolog.” (Czobor Mihály levele Bécsből apósához Thurzó Györgyhöz, 1615 május 16.)

Végül a kiegyezés létrejött. A király elismerte Erdély fejedelemválasztó jogát, Bethlen pedig Erdélynek a magyar koronához való tartozását. (A szerződés titkos pontja volt miszerint Erdély különállása addig tart, amíg Buda s Eger török kézen van). Az erdélyi követek Nagyszombaton várakoztak míg Mátyás a szerződést május 15-én ratifikálta, és ezzel a Porta és Bécs közötti feszült viszonyt kissé enyhítette. A békeokmányt Sarmasági Zsigmond postán hozta magával Gyulafehérvárra és Bethlen azonnal érvényesítette. Másnap ugyancsak postán küldi vissza Nagyszombatba.

“Kegyelmes uram, ezt akarám Ngodnak értésére adnom: ezen órában érkezék Erdélyből Sarmasági uram postája; kevés ideig nálam mulatván, az mint értem ő kegyelmétűl, Szombatba lőtt vegzéseket minden résziben confirmálta az vajda és Erdélyország. Egyébb híreket nem beszél hanem minden rendek szép békességbe vadnak és hasónlóképen örülnek az jó békességnek” (Abafy Miklós tokaji kapitány levele a nádorhoz,1615 május 25.)

 Bethlen dísznyerge.Vörös bársony és hímzett bőr (török műhely) Kolozsvári múzeum.

Bethlen továbbra is fenyegetett helyzetben volt. Mátyás és Khlesl nem nyugodtak bele Bethlen fejedelemségébe, keresztül szerették volna vinni a megbuktatását. Lippa áttadásának elhúzódása miatt Ali budai basa is mindent megtett, hogy a fejedelmet megbuktassa, több trónkövetelőt biztatott, a portánál ügyének felkarolásán pedig Skender (a volt szerdár) szorgoskodott. 1616 február végén hazaérkezett Bethlen konstantinápolyi követe Toldalagi Mihály a bizonysággal: Lippát át kell adni.

„..Az mint Szkender pasa oltalmunkra rendeltetett százezer emberrel, bizony ellenségünk leszen mondjárást, ha Lippa meg nem leszen”

A fejedelem március 28-ról április 17-re egyetemes országgyűlést hírdetett. Legfőbb tárgya Lippa átadása volt, és ezt tudatni kellett a prágai kormánnyal.Követet küldtek Keresztesi Pál lippai kapitányhoz, hogy azonnal ürítse ki a várat, a városi népet pedig szállítsa Marosillyére és Logosra. A fejedelem egyetemes hadfölkelést rendelt el (kivédeni Homonnai pártfeleit és egy Magyarország felöli támadást), Lippa átadására kinevezett polgári biztos Balassi Mihály, a mellé kinevezett katonai biztos Erős Benedek gyalog hadhagy volt. Két gyalog századdal indultak Lippára. Bethlen Déván várta az eseményeket. Az várőrség nagyobb részét a nemesség képezte aki az átadással elvesztette volna tényleges birtokát, s habár Bethlen ígéretett tett kárpótlásukra, hallani sem akartak a vár átadásáról. A katonai bioztos is átpártolt, a fejedelem híveit kizárták a városból és követséget küldtek a nádorhoz. Segítséget kértek a vár megtartásához.

„..Lippát mikor a fejedelem meg akarta volna adatni, az aradi és lippai rácok holmi csavargó hajdúkkal egyben esküdvén, az erdélyi vajda népét mind kihánták Lippából és magoknak elfoglalták..”

Bethlen azonnal „táborba szállott”, Lippa alá ment, lőport és „osztromszereket” hozatott.

„ Kegyelmed az 50 mázsa port éjjel, nappal siettesse utánam hozni, hogy abból fogyatkozásunk ne legyen Lippa alatt. Én azt remélettem eddig is el érkeznek véle.Az budai basának ez órában hozák igen hosszú levelét, felette szép levelet iratott és igen ajánlja magát mindenre.Az temesvári pasa kiszállóott, és a tábora gyülekezik igen.Szkender pasa Szerémben érkezett az egész bosnyaországi haddal.
...........................................................................................................
Kegyelmed azon ne csodálkozzék, hogy én ötven mázsa port kéretten Váradból, mert ötven ezer mázsa pornál is nagyobb kárt fogumk vallani, ha Lippát meg nem vehetjük.
....................................................................................................
,....sőt szidalmaznak, mi is neki keseredvén pénteken reggel, az városát lőtetni kezdtük és 9 óráig lőtetvén, azonban a várasból kiütvén harcolni kezdének, én is az magam gyalogit nekik indiitván, magam is köztük lévén szép harczczal az kőfal alá menénk az fokokról az benne valókat levervén meghágák, és az várkapuig hátokon mennének be, azokat levágák bennek....”–írja Rhédei Ferencnek.

Lippát és vidékét (Solymos, Arad, Facsád, Bogsán, Nagylak) 1616 június 14-én a török kezébe adta. 

Lippa a XVII.században. Márki Sándor rajza.
A= a régi vár
B= a Tövisvár
C= a belső város
D= a templom
E= a pasa kútja
F= a pasa háza

Bethlen nem volt bosszúálló és a lippai várőrségnek tett kártérítési ígéretét is beváltotta.

„ Mi Bethlen Gábor, istennek kegyelméből Erdélyországának fejedelme, Magyarország részeinek ura és a székelyeknek ispánja adjuk tudtára mondenkinek az kinek illik, hogy Lippa városát megüresítettük...De az lippai vitézek némely tekintetből...az mi és országunk végzésének nem akarván engedni,... országos táborral Lippa alá szállván és városát ostrommal megvévén, az várat is egy nehány nap alatt vitatván,...hogy az keresztény vérnek nagyobb kiontása ne következzék, ...az lippai vitézeknek: hozzájok való kegyelmességünkből..hit alatt ilyen conditiókkal végeztünk velek.
A) ... mikor szekereknek jó részével elől feleségeket, gyerekeket költöztetni kezdik, amazokat (a törököket) is ezalatt bocsássák bé és az várat kulcsával együtt adják főembere kezébe....Másadszor. Assecuráljuk (biztosítjuk) kicsinytől fogva nagyig az várbeli magyar, rác, oláh nemzetségeket és Erős Benedekkel, Szabó Kelemennel ottbenn levő kék gyaloginkat fajenként, hogy feleségestől, gyermekestől, marhástól minden javokkal, kár és bántás nélkül elbocsátjuk........Negyedszer. Miérthogy Lippának megadása egész országúl utolsó veszedelmünknek eltávoztatására vagyon, kárvallásokért az itt való vitézeknek, valakik jószágokat Lippával elvesztik, azoknak helyében Bihar, Zaránd vármegyében és egyebütt is jószágot adunk.Annak felette az hadnagyokkal együtt az kék gyaloginknak és Lippában levő egyházi nemességnek Vajasd nevű puszta helyünköt, Fehérvármegyében, örökben adatván, abban is megnemesítjük.A városi rendnek, magyarnak, szásznak, oláhnak ugyanott Vajasd mellett Fahidát,azoktól küké most vala megcserélvén nékik adatjuk örökben és abban is megnemesítjük, melyben az nemes ország is confirmálja őköt mindenképpen.

Gabriel Bethlen et Simon Pechi cancellarius manu propria „