Lippa vára és városa. 1697-ben készítette Marsigli tábornok mérnöki kara. A várat a karlóczai békekötés határozata értelmében lerombolták.

A tizenöt éves háborúban erdélyi kézre került Lippa és Borosjenő várának feladása megszakította annak a várrendszernek a folyamatosságát amely addig a Belgrád, Temesvár, Lippa, Jenő és Gyula vonalon a törököknek felvonulási területet biztosított a magyar királyság ellen és a hódoltság keleti határát is kijelölte.

Nehéz meghatározni milyen kategóriába sorolhatnánk a római átoktáblákat. Talán történetírás-termékek, hisz szövegük az ókori római polgár közéleti és magán ügyeinek, hétköznapi életének sok etikai aspektusát is megőrizte, a nyelvészek számára pedig lehetővé teszik, hogy elemezzék a nyelvi változás folyamatát, különösen a polgári lakosság körében, a római birodalom területén.

Kr.e. IV.-V. századtól kezdve az átoktáblák használata széles körben elterjed, különösen a Földközi-tenger medencéjében, a racionalista görögöknél Attikában (igaz, a hellenisztikus korban a szövegek még nem tartalmaznak “mágikus” szavakat), majd a Római Birodalom minden szegletében.

Havaselve 1459-ben beszüntette a sarc és a devsirme fizetést (csak a harácsot fizette), ám a vajda került minden más összetűzést a szultánnal. A szultán az adófizetés elmaradását nem biztos, hogy Vlad ellenséges magatartásaként ítélte meg, és ezért nem támadott azonnal. Mivel Mátyás titkos tárgyalásokba bocsátkozott a törökkel Don Juan de Carvajal, Sant Angelo püspöke révén, fennáll a lehetőség, hogy Vlad barcasági betörései a törökök szemében Mátyásra gyakorolt nyomásnak minősült és nem kívánt megtorlást. 

Mehmed Nesri török történetíró szerint Vlad csak Trapezunt eleste után provokálta ki a török támadást. 

„Mondják, hogy amikor Mohammed szultán a trapezunti hadjáratból Isztambulba visszatért,..Iszhák pasa panaszt emelt Iflak-oglu (Havaselve török neve) ellen......Iflak-oglut a portához hivatta (a szultán)....nem sejtve a gyaur fortélyát...Hamza bég csakirdsi basit, aki Nigeboli szandsákbégje volt odaküldte....a Duna partjára ment és ott letáborozott......Kazîklî (nyársba húzó) vojvoda nevű átkozott éjfélkor átkelt a jégen és megtámadta Hamza béget.