Hitler elvakult antiszemitizmusát és bigott nacionalizmusát nem az első világháború nyugati frontján tapasztalt élmények alakították ki - állítják a történészek.

A dokumentumok szakítanak azzal a korábban elfogadott nézettel, hogy a List-ezred egységesen intoleráns és antiszemita lett volna, Hitler pedig "egy igazi hős", a frontvonalban harcolók ugyanis a veszélyzónától több kilométerre elhelyezkedő, "a hátul levő disznónak" titulálták a Führert.

Az ezredben szolgáló katonák nevetség tárgyának tartották Hitlert, aki szerintük még egy konzervgyárban is éhezne, mivel egy bajonettel sem tudja kinyitni a konzervet. Katonatársai ráadásul magányosnak tartották, aki se nem népszerű, se nem népszerűtlen. A veteránok azon is élcelődtek, hogy Hitler a többiektől eltérően – akik általában levélírással és ivással töltötték szabadidejük nagy részét – inkább politikai vagy festészeti könyvek olvasásával mulattatta az időt, amiért a "festő", és a "művész" gúnynevet ragasztották rá.

Talán nincs olyan történelmi szereplő, akinek az életét jobban megvizsgálták volna Hitlernél, de Dr. Thomas Weber, az Aberdeeni Egyetem legújabbkori történelemmel foglalkozó tanára ezúttal új részletekre derített fényt. Weber azt állítja, a teljes életmű megismerését nagyban hátráltatta, hogy a korábbi életrajzi adatok Hitlertől és a náci propagandistáktól származó információkon alapultak. "Mivel Hitler csak egy átlagos katona volt az első világháborúban, elég nehéz forráshoz jutni. Az életrajzírók nem ástak le elég mélyre" – mondta a történész.

A kutató a bajor háborús archívum legmélyén kilencven éves dokumentumokra, kiadatlan levelekre és náci párttagsági iratokra bukkant, amelyekből például a List egyes veteránjainak zsidó származását állapította meg. Hitler ugyan futárszolgálatot teljesített a háborúban, de Weber szerint a történészek nem különböztették meg az ezredhez, illetve a zászlóaljhoz tartozókat, akik sokszor golyózáportól kísérve dolgoztak. A Führer az előbbinél helyezkedett el, s több kilométerre a frontról, viszonylag biztonságos helyen tartózkodott.

A Hitlerhez hasonló szolgálatot ellátó Alois Schnelldorfer a szüleinek küldött egyik – szintén kiadatlan – levelében kifejti, hogy a feladata "egy székben ülni, és postakisasszony módjára telefonokat intézni. Itt a diófa árnyékában akár egy liter sört is megihatok."

A történész egy másik legendát is eloszlat: a sokszor idézett, Hitler hősiességét demonstráló Vaskereszt kitüntetést Adolf nem a harctéren mutatott hősiességéért kapta meg. A Vaskereszt odaítélését Hugo Gutmann, a List egyik zsidó származású adjutánsa szorgalmazta, akit 1937-ben a Gestapo elfogott, de a veteránok segítségével túlélte a börtönt, s egyikük még az amerikai kontinensre való szökésben is segédkezett. Gutmann naplóbejegyzéseiből nem derül ki, hogy a korábban feltételezett széleskörű antiszemitizmusnak bármi nyoma lett volna az ezredben.

Weber arra is rámutatott, hogy az ezred veteránjai a háború után nem álltak egységesen – a Hitler-önéletrajzok egyöntetű álláspontjával szemben – a Führer mögé, s csak néhányuk lépett be a pártba. A történész a források áttanulmányozása után arra következtetésre jutott, hogy Hitleren csak a háború, valamint a forradalom utáni politikai és gazdasági krízis következtében uralkodtak el a nacionalista érzelmek.

http://www.mult-kor.hu/20100819_lehull_a_lepel_a_haborus_hos_hitlerrol