Szeretettel köszöntelek a Történelem klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Történelem klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Történelem klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Történelem klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Történelem klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Történelem klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Történelem klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Keczánné Macskó Piroska
Történelem klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
14 éve | B Klári | 0 hozzászólás
Ha Franciaország tudta volna – tizenhat évvel ezelőtt -,
hogy azok az államférfiak,
akik 1919-ben képviselték a nemzetet,
milyen hátsó gondolatokkal és milyen célzattal
kötötték meg „a jog és az igazság békéjét” –
ha tudta volna akkor, s ha tudná ma,
hogy ezek az urak milyen érdekek,
milyen igyekezetek szolgálatában keverték gyanúba
a haza becsületét, és veszélyeztették jövendő biztonságunkat:
Franciaország és vele együtt Európa
most nem ott tartana, ahol ma tart...
Franciaországnak 1914 júliusában egyetlen ellensége volt: a hazugság!
HENRI POZZI, 1935
Iskolában
Juhász Gyula emlékei
József Attila: Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,
Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,
Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk előre,
Vérkeresztet festünk majd a határkőre
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!
(1922 első fele)
ANDONIS: VIHAR
A koronát a tövis meglehet benőtte,
A toll elszenderedett a kalamárison
A Halálbamártott döntést szavakba öntötte
A lepel mely alatt az idő eloson
Az üzenetet újból létre lebbentette.
Szomorú fűzek egymásba kulcsolódva
Elárult lelkek módjára egymásra borulva
Suttogják csendesen keserves imáik.
Erdély sír, Erdély könnyezik,
Könnyek melyek kézenfogva vezetnek
Elárult szavait a szomorú emlékezetnek
Illesztgetik egymásba fajó gondolataik.
A jelenről és a múltról szóló emlékeik
S a könnyek egyszer elerednek.
Meghallván az imát,
Engedelmeskednek Istennek
Előjönnek az erdőkből,
Mely álmukból a tündérek,
Megjelennek azoknak akik már nem hittek
Megjelennek a múltnak,
Megjelennek a jövőnek.
Régi szokás szerint a Napnak köszönnek,
A Nap városából útkereső fénynek,
Régi szokás szerint harangszóval kérnek,
Harangszóval kérnek védőhálót a térnek,
Harangszóval üdvözlik a halállal átszőtt életet,
Harangszóval kisérik az egybegyűlt népeket,
Harangszóval itatják a büszke könnyeket.
Erdély készül, Erdély öltözködik,
A fejedelmi palást
Fekete ruhára komorodik
Temeti jelenét, közelmúltját, szégyénet
S a távolba merevedik
Még hallja zúgni a négy folyót
Ott ahol szenvedni is jó volt
Ott ahol marokra fogták a fenyők a bérceket
Hol lankák édesgették a rohanó vizeket
Hol porladt a szikla a kúszó gyökér alatt
Ahol a maroknyi székely még megmaradt.
Esik az eső, egyre erősebben esik,
Vízzel a meder szinültig telik
Megremegnek a kutak, kiöntenek a tavak,
Esik az eső, a villámok csattognak,
A szabadság láncai lemosatnak,
Az égen susogó szárnyak,
Búzamezőkön köröző árnyak.
Most már közeleg a Vihar,
Az ég tüzet küld a földre,
Tűzesővel mossa vérét, s a keresztet fehérre,
Esik az eső, Erdély sír, Erdély könnyezik,
S az Ég most már nem allítja meg könnyeit,
Esik az eső, Kolozsváron esik,
Az elárult vér patakokban folyik,
Fekete fellegek
A Kárpátoktól az Adriáig.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
A Turul viszi imáinkat Neked
Ennyi az imánk,ennyi a kérésünk
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
ANDONIS 2001.08.03
Petőfi Sándor
A GYÁVA
FAJ, A TÖRPE LELKEK...
A gyáva faj, a törpe lelkek,
Kik nem szégyenlik magokat
Sápadni, ha kezemben a lant
Egy-egy merészebb hangot ad,
Ha a közelgető viharnak
Megérint hírmondó szele,
S dalom, mint elkapott mdár, a
Földről magasba száll vele.
A vész csak készülőben van még,
És nem szakít le egyebet,
Mint ajkamról egy-egy hangos szót,
A fákról egy-egy levelet;
Hah, majd ha minden erejével
Fog dúlni és üvölteni,
S szivem mélyét forgatja föl s a
Fát gyökerestül tépi ki!
Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani,
Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!
Pest, 1848. május
|
|
Keczánné Macskó Piroska írta 1 hete itt:
Jó szórakozást a klubban!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A Magyar Tudás Hatalom - Tudod-e?
Amikor 1875-ben Sisi agyrázkódást kapott egy lovas balesetben, magához térve magyarul szólalt meg
Kemény nő volt az utolsó magyar királyné
Állva, rozsdás tollal írta alá Trianont