Íme, néhány eszes, frappáns, illetve elgondolkodtató idézet a történelem nagy alakjaitól, a teljesség igénye nélkül:

 

"Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli a múltját, nézd meg a temetőit." (Széchenyi István)

 

" És mi az emberiség története? vérfolyam, amely

Ködbevesző szikláibul a hajdannak ered ki,

És egyhosszában szakadatlan foly le korunkig." (Petőfi Sándor)

 

"A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami mégis véletlennek tűnik, azt biztos, hogy úgy tervezték meg.

 

Hatvan évvel ezelőtt, 1949. október 1-én kiáltották ki a Kínai Népköztársaságot, amelynek alapjait egy ádáz polgárháborúban találta ki a Szovjetunió segítette Mao. Nagy ugrás, kulturális forradalom és a tervgazdálkodás világa - a kínai kommunizmus hat évtizede.

Forrás: Múlt-kor történelmi portál

Azt hiszem nincs olyan épeszű ember, akit Adolf Hitler említésétől nem ráz ki a hideg. Egy szent, igazán, mélyen vallásos, megbocsájtást gyakorló ember is nehéz feladat elé lenne állítva, ha Hitler tetteinek elbírálására kerülne sor. Kutattam picit a neten az életét feldolgozó források után, próbáltam nem a borzalmakra koncentrálni, hanem kuriózumnak számító, érdekesebb részleteket kiragadni az ő biográfiájából. Megtaláltam kisbabakori képét is (galéria), és be kell valljam, akkor még ő is aranyos volt...

 

Számomra rémisztő, hogy máig vannak országok, ahol alkalmazzák a halálbüntetést, vagyis embereket végeznek ki. E kérdésben óriási viták kerekedhetnek, hiszen sokan a fogat-fogért elvben hisznek, mások viszont úgy tartják, nem büntethetünk azzal, amit büntetünk, nem ítélkezhetünk Isten vagy bárki más nevében, mert akkor mi sem vagyunk jobbak. Még egy érv ellene, hogy így nem is adjuk meg a lehetőségét,  hogy esetleg megbánja tettét, továbbá elvesszük egy esetlegesen ártatlanul elítélt felszabadulásának az esélyét.

 A húsz évvel ezelőtti határnyitással Magyarország megszegte az NDK-val kötött kétoldalú megállapodásokat - hangoztatta egy csütörtöki berlini sajtóbeszélgetésen Egon Krenz, az egykori keletnémet kommunista állam volt elnöke

Forrás: Múlt-kor történelmi portál

 Több mint egy évszázada a csanádi püspök még rendeletben tiltotta meg az öltöztetős Mária-szobrok templomban való őrzését. A vallási relikviák azonban szerencsére megmaradtak az utókornak. A megőrzött szobrokból rendezett tárlatot szeptember 18-án, pénteken 16 órakor Kiss-Rigó László megyéspüspök nyitja meg a Móra Ferenc Múzeumban. Forrás:Múlt-kor történelemi portál

 Halmozottan hátrányos helyzetből

Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana felkerült az UNESCO Világemlékezet listájára

Kristóf Ilona, az egri Eszterházy Károly Főiskola történésze szerint Mátyás király "halmozottan hátrányos helyzetű uralkodóként kezdte pályafutását." Potenciális királyjelöltként éppen a cseh kormányzó, későbbi apósa, Pogyebrád György felügyelete alatt raboskodott a prágai várbörtönben. Felmérte, hogy az előző király, V.

   Illig a következőre jutott: Isten hat nap alatt teremtette a világot, s az első keresztények azt vallották, hogy egy nap annyi a történelemben, mint ezer esztendő. Krisztus születését először a hatodik nap közepére, azaz a teremtés utáni 5500-ra tették. A hetedik napon, vagyis amikor Isten megpihent, a keresztények szerint valami különleges dolognak kellett történnie. Azonban Krisztus születésének dátumát többször módosították, legutoljára a hatodik nap elejére, azaz 5000-re tették.

   A „kitalált középkor” egy elmélet, Herbert Illig teóriája, amely szerint az időszámításunk szerinti 614-911 közötti évek (a kora középkor) nem léteznek, és minden erre a korszakra datált esemény máskor történt meg, az ekkor élt személyek pedig kitalált alakok. Az elméletet több történész is vizsgálta és elfogadta, ám többségük szerint helytelen.

Illig szerint  ezeket a századokat ki lehetne húzni az európai történelemből, a két végpont összekötésével pedig helyreáll a történelmi folyamatosság.

 

   "A történelem az élet tanítómestere" - mondták már az ókori latinok is. Ezt azóta is sokan vallják. Mások szerint viszont a történelem semmire sem jó, legkevésbé arra, hogy eligazítson bennünket életünk nehéz helyzeteinek a megoldásában. Napóleon például úgy tartotta, hogy "A történelem az elfogadott hazugságok összessége". Egy ókori történész, Dionüsziosz "példákon alapuló filozófiának" nevezte a történelmet; a 19. századi brit historiográfia nagy alakja, Thomas Carlyle "a nagy emberek életrajzának"; a francia ókortörténész, Paul Veyne pedig kifejezetten "regénynek", amelynek a tudományhoz semmi köze.